Notebook Teszt

Notebook tesztek. Dell, HP, Sony, Acer, Toshiba, sőt, alma is előfordulhat.

Hírek

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Nootebook tesztek

Nincs megjeleníthető elem

érdekes linkek

Nincs megjeleníthető elem

Linkajánló

Nincs megjeleníthető elem

Notebook statisztika

Amennyiben szeretne szép és igényes kerítésléceket vásárolni akár fából akár műanyag elemekből | Amennyiben kandallót vagy cserépkályha építésen töri a fejét isite toplistaisite toplista

notebook címkék

Játékban a méret a lényeg: Fujitsu Amilo Pi3560 teszt

notebook-tesztelo 2009.12.17. 01:07

Kicsit finnyáskodva, szinte két újjal vettem kézbe ezt a tesztre kapott Fujitsu Amilo -t, de végül kiderült, egyáltalán nem volt igazam. Kapcsolatunk remekül alakult, néhány elkerülhetetlen, a nyitva hagyott vécéülőke jelentőségéhez mérhető apróságot leszámítva. Most, hogy szakítanunk kell, kicsit magával is rántott a mélabú.

Azért nem lett első látásra szerelem, mert két olyan jellegzetessége is van, ami húsz (tizenöt?) felett bárkit el tudna ijeszteni: az a fura szilikonos tapintású műanyag a billentyűzet körül, és a vizális tuningot képviselő roncsolt karikás mintázat a touchpad-tól jobbra és lefele (lásd a képen).

Az előbbi, mármint a gumibevonat egyébként nem pusztán dísz, hanem a cseppállóságot hivatott biztosítani, amit nem mertem kipróbálni, mert sose tudni, de a cseppállóság megéri a hülye tapintásérzetet, én ugyanis állandóan tartok valami folyadékot a gépeim mellett, annak ellenére, hogy köztudott, hogy életveszélyes. Ha asztali pc-ről van szó, legfeljebb billentyűzetet kell cserélnünk, de ha egy laptopról, akkor az egészet. Márpedig egy 149000 Ft-os kávét nem sokan engedhetnek meg maguknak.

Szóval a szilikonos tapintás indokolt és megszokható, főleg mert egy laptopon általában a billentyűzetet nyomogatjuk, nem a körülötte lévő üres területet, az viszont teljesen szokásos tapintású. A minta ügyében viszont tanácstalanabb vagyok: valószínűleg a célközönség, a gémerek ízlését szerették volna eltalálni, de nem tudom, sikerrel-e, mert nem vagyok benne biztos, hogy tudok róluk bármit is. Valószínűleg fiatalok.

Ez a Fujitsu ugyanis egy akkora erőmű, hogy könnyedén el tudná vezérelni a következő Mars-expedíciót is, miközben lefordítja cerkóf nyelvre – gondolom, az még hátra van – a Bibliát, természetesen a héber-görög eredeti alapján. Márpedig ilyen méretű erőmű csak azoknak kell, akik legalább ilyen létfontosságú, a kultúra és általában az emberiség fennmaradását szolgáló feladatot látnak el: játszanak.

Na jó, nem ironizálom el a dolgot, a játék a kultúra egyik legfontosabb adománya, akár a színjátékra, akár más formáira – például egy tárgyalásra – gondolunk. Az persze más kérdés, hogy a játékok fejlesztése egészen rossz útra tért szerintem, mert rég nem arra törekszik, ami egyébként minden játékban közös, hogy a meglévő szabályok között a lehető legtöbbet érje el, hanem egyszerűen felrúgja a sakktáblát. A legújabb játékok nem az öregecskedő, hanem mindig a legújabb hardvereket igénylik. Merem állítani, még mindig pentium procikon nyomulnánk, ha nem volnának. Emiatt egyébként mind a játékok fejlesztőit, mind az élvezőit akár pioníroknak is tekinthetjük, akik mindig újítanak, és nem félnek letérni a kitaposott ösvényekről.

Ez a Fujitsu Amilo igencsak durva motorral jár ezeken a vad és ismeretlen tájakon, csak hogy a legkeményebbet hozzam fel: a videókártyája természetesen Nvidiás csippel készült, és hatalmas, 1 GB-os memóriája van. Vannak a piacon netbookok, amiknek még a normál memóriája sincs ekkora böszme. Persze, játékokhoz igencsak elkell, mert ha ma még nem is, egy év múlva ez a konfiguráció már minimumkövetelménye lesz minden frissebb játéknak. Emiatt egyébként irodai közegben akár 5 évet is kibír, ott ráadásul a vízálló billentyűzet különösen jól jön.

De a többi fontos alkatrésze is “a méret a lényeg” elv alapján lett összeválogatva: Core2 Duo processzor, éspedig 2,2 Ghz órajellel, 4 GB memória és 320 GB merevlemez, legújabb wifi és ethernet hálózati csatolókkal. No és akkor még nem Sesett szó a LED-es kijelzőről, ami 15,6 colos, csili-vili, és – főleg játék közben – megezerszerezi az élményt, még világosban is. Persze a háttérbeli fényforrások néha tükröződnek a kijelzőn, de nem kell fényforrásnak háttal használni. Játszani sötétben kell, nem?

Mivel nem tudtam szert tenni a legújabb Call of Dutyra, noha életemben először volt olyan gép a kezemben, amihez éppen kijött egy világszenzációnak tartott játék, kénytelen voltam az előzővel tesztelni, és az a helyzet, tanúm is van rá, az első fél órában egyfolytában haldokoltam, mert hol az ütközetek effektjeit csodáltam, például az égő tárgyak közelében finoman remegő levegőt, vagy a tereptárgyak hihetetlen életszerű, és alig ismétlődő mintázatát, a felszálló port, vagy a hajnali fényben derengő bútorokat. Költészet volt a javából, bár a barátnőmnek hiába hívtam fel rá kétpercenként a figyelmét, valahogy nem érezte át a pillanatot.

Aztán végül magával rántott a játék, pedig próbáltam mindenhogy tesztelni a Fujitsut, de egyszerűen olyan volt, mintha ott se lett volna. Szép csendben generálta nekem a tárgyakat és az effekteket (és irányította a Mars-küldetést és a Biblia-fordítást közben a háttérben).

Gondoltam, majd adok én neked. Minden grafikai beállítást extrém csúcsra nyomtam a felbontástól (1366768) az életlenítésig, minden részletet, effektet bekapcsoltam, de *ennek az erőgépnek meg se kottyant. Iszonyat gyorsan töltötte a pályákat, még a Call of Dutyra jellemző százas méretű ellenséges hordáktól, járművektől és golyónyommilliárdoktól se lassult semmit. Mivel sose voltam kimondott gémer, sose hajtottam a legerősebb hardverre, de valami most eltörött bennem. Kezdem úgy érezni, hogy vannak esetek, amikor mindenből a legerősebbet kell venni, és ez a Fujitsu jó példa erre.

Szokásos netes-irodai használat mellett 3 és fél órát bírt az akksi, de még játékkal is kibírta 1 és egy negyed óráig. És ne feledjük, egy olyan játékerőműről beszélünk, amivel nyugodtan ágyban lehet tölteni a hétvégét, nem kell asztalhoz ülni, ami – tekintve hogy a játékot a szabadidővel szoktuk társítani – szintén nagyra értékelhető.

És mellesleg ezen a gépen a Windows 7 aerós effektjeit is igazán magukra találtak kompromisszumok nélkül.

Összegezve: semmiképp se utasítanám vissza, ha nekem akarnák adni (nyilvánvaló, hogy nem akarják), de szerintem a mostani ára is olyan, hogy nem kell különösebben elkapatott gyereknek lenni, vagy túl sokat nyaggatni a szülőket, hogy biztosítsuk vele az elkövetkező egy-két év játékos pillanatainak az alapját. Harmincasként már nehezebb ügy.

Bevallom, kicsit szomorúan adom vissza.

Címkék: teszt játék notebook laptop játékgép fujitsu amilio pi3560

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://notebook-teszt.blog.hu/api/trackback/id/tr601603596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása