Apple MacBook Air
A MacBookok legvékonyabbja, az Air már első verziójának megjelenésekor nagy feltűnést keltett, ami nem véletlen, hiszen az Apple-rajongók végre egy elképesztően vékony és mégis teljes értékű notebookot kaptak, mely ugyanúgy lehet jó társ az asztalon vagy utazásnál. A második generációban csak a hardvert frissítették. Várható volt, hogy az Apple nem elégszik meg ennyivel, és a legutóbbi szériafrissítésénél egy még vékonyabb, kisebb és könnyebb géppel fog előállni, ami be is igazolódott. Az új Airnél sikerült az előd vastagságából lefaragniuk egyharmadnyit, így 17 mm lett a magassága, ahogy a tömegét is csökkentették, 1060 és 1320 grammos a két új modell. Az így kapott laptop még formásabb, még látványosabb, így népszerűségéhez kétség sem férhet. Hogy a cég megfeleljen a keresletnek, rögtön két méretben adta ki a készüléket – ellentétben az első generációval –, így választhatunk a 11,6”-es és a 13,3”-es kijelzővel ellátott Air közül. Tesztünkben szerencsére mindkét "új" modellt kézbe vehettük, így az összehasonlításra is volt módunk.
Az Airt kézbe véve még talán az Apple-lel nem túl nagy barátságban lévő felhasználók is elismerően bólinthatnak. A MacBooknak van egyfajta kisugárzása, wow-faktora, vagy nevezzük akárhogy, de érzi az ember, hogy egy nem mindennapi készüléket fog a kezében. Akinek nem elegedőek a képek, PH!TV adásunkat is megtekintheti a készülékről.
Külsejét tekintve elsőként a már sokat emlegetett vékonysága fogja meg az embert. A kijelző szinte papírvékonynak tűnik, és kinyitva maga a géptest se hat többnek. Ahogy az előző modellen, ezen sem túlozták el az aljzatokat. Bal oldalon hátul a MagSafe mágneses töltőcsatlakozót láthatjuk, ami mellé egy 2.0-s USB került, egy jack aljzat a hang számára, valamint egy mikrofon.



Nem szokásom, de a lényeget már a bevezetőben le fogom írni. Lenovo IdeaPad S10-2 egy remekül használható netbook, annak minden előnyös tulajdonságaival bír: kicsi, könnyű, és szinte teljes értékű billentyűzetet kap, aki ezt a típust választja. A nagyobb kapacitású akkumulátora ennek a gépnek is kilóg (hasonlóan a Sony VPC-W netbook sorozatához), viszont cserébe jóval magasabb üzemidővel bír, így kellemes útitárs lehet, vonaton, nyaralás közben, otthon az ágyban fekve és még az ára is jó. Én mégsem venném meg magamnak. Aki kíváncsi, hogy miért lapozzon tovább.
Informatikában jártas munkatársaimmal az első percekben meglepődve és némi döbbenettel mustráltuk a készüléket, és nem értettünk semmit. Szinte egyszerre kiáltottunk fel: ilyen márkájú gép még létezik? A válasz nem sokat késett: bizony létezik, és nem is akármilyen.
A japán autókat szokták olyan strapabíró, megbízható gépként emlegetni, mint amilyennek ez a Toshiba Satellite (L500-1FW) tűnt a tesztek során: megveszed és működik, nincs szüksége a gazda szemére vagy márkaszervízre. Nagyjából a közvélekedés szerinti japán autós vonallal lehet jellemezni a megjelenését is: nem lehet vele janizni tárgyalásokon, kávéházakban vagy az egyetemi nagyelőadóban, de nem is olyan túlcsicsázott, fölösleges gombokkal, csilivili matricákkal, váratlan mélyedésekkel, derékszögű huppanókkal és dombokkal díszített valami, izé, mint más laptopok, mondjuk az MSI-k. Persze a Toshiba márka jól cseng a felső kategóriában is, gondoljunk csak a harman-kardon hangrendszerrel szerelt Qosmio sorozatra, ami az autós hasonlatnál maradva a Toshiba Lexussza is lehetne.